• Xpat Consulting

Kutatás az expat munkavállalók pszichés jóllétéről


Antal Ildikót, a Babes-Bolyai Tudományegyetem Pszichológiai tanácsadás és beavatkozás mesteri szak frissen végzett hallgatóját kérdeztük arról, hogy miért éppen az expatok kerültek kutatásának fókuszába. Eredményei és talált összefüggései rávilágítanak, hogy melyek azok a tényezők, amik meghatározzák az expatok pszichés jóllétét.



Hogyan kerültél kapcsolatba az expatokkal, miért ezt a témát választottad a diplomamunkádhoz?


Magam is expat társként élek 12 éve, ezért választottam ezt a témát. A mesterire való jelentkezés követelménye egy kutatási terv bemutatása volt, és pont abban a periódusban sokat beszélgettünk a férjemmel arról, hogy min múlik, hogy valaki be tud illeszkedni, és jól érzi magát, vagy egyenesen utálja a kintlétet, és folyton hazakívánkozik. Így erre a témára esett a választásom, és a disszertációt dr. Kotta Ibolya szakmai vezetésével írtam meg.


Te hogyan definiálnád az expatokat? Kik azok az expatok?


Maike Andresen és munkatársai 2014-es összehasonlító elemzésében a következő meghatározásra jutott: Az expat olyan személy, aki elhagyja a szülőhelyét és munkát vállal külföldön. Az expatok között a szakirodalom megkülönbözteti az AE (assigned expatriate), azaz kiküldött munkavállalót, valamint a SIE (self-initiated expatriates) munkavállalót, aki önállóan keresi fel a külföldi munkalehetőséget, és ő maga finanszírozza a kiköltözés költségeit. A kettő közötti definíciós különbségek gyakran tisztázatlanok maradnak, és kevés olyan szakirodalmi anyag található, ami az AE, a SIE és a migráns csoportok közötti különbségeket vizsgálja. Míg az AE és a SIE közötti különbségek egyértelműek, addig a SIE és a migráns közötti különbség nehezen megfogható. Yehuda Baruch és munkatársai (2010) szerint az expat a migránstól abban különbözik, hogy legális letelepedési engedéllyel rendelkezik, bár hozzá kell tenni, hogy egy expat migránssá válhat, amikor állampolgársági státuszt szerez.


Könnyű volt megszólítani, illetve megtalálni őket?


Mivel magam is külföldön élek, az ismeretségi körömből indultam ki, és a hólabda módszerrel az ismerősök ismerőseihez is eljutottam. A Facebook adta lehetőséget is igyekeztem felhasználni, és különböző országokban élőket tömörítő csoportokba kértem, és legtöbbször kaptam is engedélyt az adminoktól a kutatásomhoz, amit ezúton is köszönök. Egy esetben volt csupán negatív a reakció, de szerintem ott félreértelmezte az illető a szándékomat.


Milyen kutatások léteznek jelenleg a témában? Könnyű volt forrásokat találni?


Nem könnyű megtalálni a forrásokat, főleg, ha friss kutatásokat szeretne az ember használni. Nekem egyik kedves tanárom, dr. Szamosközi István professzor úr segített ebben azáltal, hogy lehetővé tette számomra a belépést egy amerikai egyetemi könyvtárba. Ezért is nagyon hálás vagyok. Expatos témában sok a beilleszkedést vizsgáló tanulmány, a kulturális különbözőség kutatása, a coping (megküzdés), a stressz, a szociális támasz, a kulturális intelligencia, a kultúrákon átívelő beilleszkedés és az expatok teljesítménye közötti összefüggések vizsgálata, és a sort még hosszan sorolhatnám. A kulturális intelligencia vizsgálata is megjelenik, szintén a beilleszkedéssel, a munkával, a Big 5 személyiségjegyekkel való összefüggéseiben.


Milyen kérdésekre kerested a választ, milyen hipotéziseid voltak a kutatásod során?


Nagyon izgalmasnak találtam a kulturális intelligencia hatását, de az egyetemi éveim során végzett felméréseim, munkáim arra engedtek következtetni, hogy nagyban meghatározza a pszichés jóllétet az, hogy hogyan érzi magát az ember a munkahelyén. A társak esetében pedig a szociális támasz jelenléte, vagy hiánya lehet meghatározó. Mesterin két tanulmányt kell bemutatni a disszertációban.

Az első tanulmányomban az expatok pszichés jóllétét vizsgáltam kulturális intelligencia és észlelt munkahelyi támasz függvényében, azt feltételezve, hogy a magasabb kulturális intelligencia és a magasabb észlelt munkahelyi támogatottság magasabb pszichés jólléttel társul. A második tanulmányban az volt a hipotézis, hogy a magasabb kulturális intelligencia, és a magasabb észlelt társas támogatottság jobb pszichés jóllétet eredményez az expat (házas)társaknál.


Mit jelent pontosan a kulturális intelligencia, és hogyan kapcsolódik az expat léthez?


Röviden úgy foglalnám össze, hogy a kulturális intelligencia (CQ) egy tanulható, elsajátítható intelligencia, és nem azonos sem az érzelmi, sem pedig a szociális intelligenciával. Sokféleképpen megnyilvánuló mentális képesség, a szakirodalom négy összetevőjét említi. Ezeket kell szem előtt tartani, amennyiben valaki expat-létre szánja el magát.

A metakognitív dimenzió az egyének azon igyekezete, hogy a kultúrákon átívelő tudást megértsék. A magasan metakognitív egyének kulturálisan relativisztikusan gondolkodnak, különböző kultúrákból származó egyénekkel kölcsönös viszonyt építenek ki, miközben értékelik az emberi különbségeket. A második dimenzió, a kognitív kulturális intelligencia olyan tudást jelent, amit tanulással és tapasztalattal sajátítottunk el. Magába foglalja a kultúrspecifikus magatartás ismeretét, azt a tudást, hogy egy, a mienktől különböző kultúrában hogyan viselkedjünk. Ide tartoznak a normák, az értékek, a szociális és legális rendszerek ismerete, a gyakorlatok és a konvenciók, vagy annak a tudásnak a birtokában lenni, hogy a kultúra hogyan befolyásolja a viselkedést. A kulturális intelligencia harmadik dimenziója a motivációs intelligencia, az egyén tanulásra és teljesítményre irányuló érdekeltsége kultúrákon átívelő helyzetben. A külső motivációk között a karrierben való előrejutás, kreativitás, innovációs elismerés és profitnövelés szerepel, míg a belső motivátorok között az öröm, az elégedettség-érzés található. A viselkedéses kulturális intelligencia a CQ negyedik dimenziója. Ward & Fisher (2008) úgy definiálták, mint „más kulturális háttérrel rendelkező egyénekkel való találkozások alkalmával az egyén rugalmassága a megfelelő megnyilvánulásokon keresztül”. Az első benyomásokat nem csak verbális és nonverbális úton szerezzük, hanem kinezikus, arckifejezés, proxemikus és az idővel való bánásmód szintjein keresztül, amik kultúráról kultúrára változnak. Az egyének verbális repertoárjukból merítik nonverbális képességeiket és kulturális ismereteiket, megfelelő szavak, hangok, arckifejezések, és kézmozdulatok használatával. Azok, akik magas CQ-val rendelkeznek a viselkedésüket a kulturálisan elfogadott és alkalmazott elvárásokhoz igazítják, és annak megfelelő szavakat, tónust, arckifejezést és gesztusokat alkalmaznak.

Amennyiben a fentebb felsoroltakban valaki magára ismer, vagy úgy érzi, képes lenne fejlődni ezekben (mert, mint említettem, ezek fejleszthető, tanulható képességek), akkor jó eséllyel pozitív külföldi tartózkodás élményében lesz része.



Hogyan tudnád összefoglalni az elért eredményeket?


A külföldön munkát vállalók megnövekedett stressznek vannak kitéve, azáltal, hogy egyszerre több változást is kénytelenek elszenvedni a kiköltözés során. A pozitív pszichés jóllét viszont elengedhetetlen egy új környezetben való sikeres tájékozódáshoz, új kapcsolatok kialakításához, a potenciálok maximalizálásához. A kulturális intelligencia előrevetíti az expatok általános interakciós tevékenységét, mert a magas CQ-val rendelkező emberek gyorsan változtatnak a testbeszédükön és a viselkedésükön, és ezáltal jobb teljesítményt tudnak nyújtani egy új munkakörnyezetben. Ez az intelligencia plasztikus és fejleszthető. A kutatásban igazolást nyert, hogy a kulturális intelligencia együtt jár a pszichés jólléttel. Az észlelt szervezeti támogatás is szignifikánsan pozitív korrelációt mutatott a pozitív pszichés jólléttel. A nagymértékű változások megzavarják a szociális hálózatot, a barátokkal, családdal való találkozás megritkulása által. De a kapcsolódás univerzális emberi szükséglet, aminek megléte magasabb szintű pszichés jólléthez vezet, és ez is igazolódott a statisztikai módszerekkel. Egyszóval mindegyik hipotézis igazolást nyert.


Találtál újabb összefüggéseket?


A demográfiai adatokat és a pszichés jóllét mutatóit összevetve azt találtam, hogy nincs összefüggésben a pszichés jólléttel sem a beszélt nyelvek száma, sem az, hogy milyen gyakorisággal jár haza az expat, de még az sem, hogy van-e előzetes külföldi tapasztalata az illetőnek.


Mit tanácsolnál a külföldre költözőknek? Hogyan tudnak felkészülni a mentális kihívásokra?


Mindenekelőtt tisztában kell lenni azzal, hogy mindennek ára van. Az expat-lét hazai viszonylatban nézve magasabb életszínvonallal kecsegtet, de a más kultúra, más éghajlat, és az otthonmaradt családtagok, barátok jelenlétének hiánya megnehezítheti az alkalmazkodást. Számolni kell azzal is, hogy a gyerekek iskoláztatása a választott ország nyelvén fog történni (ez alól csak az eurokraták képeznek kivételt, mert esetükben lehetőség van arra, hogy a gyerekeik anyanyelvükön tanulhassanak) és ez az anyanyelv meggyengülésével, esetenként akár az elvesztésével is járhat, ami megnehezítheti a későbbi hazatérést, viszont megkönnyíti a gyerekek boldogulását a nemzetközi térben. A kutatásom résztvevői közül az expat munkavállalók 16,5%-a, és a társak 20%-a nyilatkozta egyértelműen, hogy a megbízatása lejártával haza szeretne térni. 33 és 40% inkább maradna a választott országban, tehát nem ritka, hogy új hazára talál az expat. Ugyanakkor számolni kell azzal is, hogy a világ folyamatosan fejlődik, változik, ezért néhány év elteltével már a hazatérés is ugyanolyan nyitottságot követel az egyéntől; akkor nagy eséllyel már az fog feltűnni, és idegennek hatni, amit Magyarországon talál. De amennyiben valakinek magas a kulturális intelligenciája, nyitott és elfogadó a mássággal szemben, annak jó tapasztalat és lehetőség lehet néhány külföldön töltött év.



Az interjúban megjelent információk irodalomjegyzéke:

Andresen, M., Bergdolt, F., Margenfeld, F., & Dickmann, M. (2014). Addressing international mobility confusion – developing definitions and differentiations for self-initiated and assigned expatriates as well as migrant. The International Journal of Human Resource Management, 25:16, 2295-2318

Baruch, Y., Dickmann, M., Altman, Y., & Bournois, F. 2010. Exploring International Work: Types and Dimensions of Global Careers. Paper presented at the 11th International Human Resource Management Conference, Birmingham (UK).

Ward, C., & Fischer, R. (2008). Personality, cultural intelligence and cross-cultural adaptation: A test of the mediation hypothesis. In S. Ang & L. Van Dyne (Eds.) Handbook of cultural intelligence (pp. 159-176). Armonk, NY: M. E. Sharpe.